Kill Bill vol.1(2003)	mozinet.hu	2004.09.15. 21:06
Látszólag könnyü dolga van a kritikusnak,ha mindent a szájába adnak. Márpedig ez a helyzet Quentin Tarantino új filmjével, a Kill Bill-lel: a kerekasztal-interjúkkal összekötött New York-i sajtóvetítés után mindenki megkapta a több tucat oldalra rúgó filmes paksamétát részletezett műhelytitkokkal és a megfelelő helyen bevethető idézetekkel, a beetetés pedig a sajtó-kerekasztal beszélgetéseken folytatódott. Lawrence Bender producer például "véletlenül" megjegyzéseket ejtett el arról, hogy a rendező is felbukkan a kórház-jelenetben, vagy hogy néhol a poén kedvéért bent hagyták a filmben harcoló karaktereket rögzítő kábeleket. Jelen cikk szerzőjében egy számára ismeretlen gyümölccsel tálalt pisztránghús falatozása során részben ezen események hatására vert gyökeret a meggyőződés, hogy a filmgyártó Miramax komoly bevételekre számít. Tarantino negyedik és ötödik alkotásának (a rendező egy személyben meghozott döntése nyomán a Kill Bill két részben látható a mozikban, a második epizód várhatóan jövő februárban debütál, bár a készítők inkább úgy fogalmaznak, hogy valójában két különálló alkotásról van szó) alapsztorija korábbi filmjeihez képest is igen egyszerű. Adva van egy, a világ legeslegjobb orgyilkos csoportjából (Halálos Vipera Orgyilkos Osztag) kilépni kívánó hölgyemény, Fekete Mamba (Uma Thurman). A csoportnak és különösen annak vezetőjének, Billnek (David Carradine) ez a magatartás nem tetszik, így a terhes ara esküvője véres mészárlásba fordul. A Menyasszonyt kivéve minden vendég meghal, ő viszont rejtélyes módon túléli a támadást, annak ellenére, hogy közvetlen közelről szétlövik a fejét. A kómában töltött négy év után és valahanyadik tervezett megerőszakoltatása előtt magához tér és bosszút forral elveszettnek hitt gyermekéért, na meg a becsületért (?). Céljához előbb felkeresi a legendás szamurájkard-kovácsot, majd útja első célpontjához, O-Ren Ishiihez (Lucy Liu) vezet. Ő éppen Japán egyik yakuza főfő-főnöke, így ahhoz, hogy leszámolhasson vele a Kék Levelek Házában előbb le kell mészárolnia a 88 tagú testőrséget illetve a láncos golyóval hadakozó japán iskoláslányt. A további három célpont kivégzése a következő részre marad. A film a spagetti-western, a kínai harcművészeti és japán szamurájfilmek, valamint anime és Mártix-elemek szerencsés keveréke. Tarantino megpróbálta az általa legjobban szeretett művek szerencsésnek tartott vonásait egyetlen filmbe összegyúrni. Ez többnyire sikerült is. Rengeteg konkrét (filmtörténeti) utalás is esik a korábbi élményekre, a filmzene illetve a szereplőválasztás is életrajzilag erősen motivált. Az alkotás röviden összefoglalva tömény erőszak és irónia vicces keverékeként jellemezhető - ami Tarantino korábbi rendezéseinek ismeretében egyáltalán nem meglepő, bár az élvezetes párbeszédek helyett itt inkább átmetszett inak, lefejezések és egyéb csonkolások dominálnak, ellenpontozva valamilyen megdöbbentően választott zenei kísérettel. A levágott végtagokból rengeteg vér ömlik, ugyanakkor a mészárlás naturalizmusában sokszor a pult alól kapható trash horrorfilmek színvonalán mozog. (A vérengzések egyes részei egyébként fekete-fehérben kerülnek az amerikai és európai piacra, míg Ázsiában egy vágatlanabb és kevésbé "öncenzúrázott" változatot vetítenek majd.) A rendező minden eszközt megragad ahhoz, hogy megpróbálja a nézőt egyszerre minél közelebb hozni a cselekményhez és egyúttal minél távolabb is taszítani attól. Az eredmény furcsa keveréke a legkülönbözőbb filmes és kulturális tradícióknak, ám a dolog valahogy mégis működik, annak ellenére, hogy a cselekmény egy igen szerencsétlenül sikerült utolsó tíz másodperccel lényegében félbe marad. S bár talán éppen Tarantino nem akarta, hogy a repertoárból kimaradjon a pocsék amerikai filmek szokásos nézőcsalogató befejezése, még sincs komoly hiányérzetünk. A színészválasztás is pontosnak bizonyult (ebben Tarantino legendásan jó) - bár az első részben nem érdemes arra készülnünk, hogy David Carradine-ből a kezénél sokkal többet láthatunk Uma Thurman és Lucy Liu alakítása meggyőző, ellenben a színésznői pályáját feladni készülő Daryl Hannah számára az első részben játszott szerep még hattyúdalnak sem az igazi. Bár a Kill Bill nem hagyja maga mögött a Ponyvaregényt, az iróniára fogékony és kellően edzett gyomorral rendelkező mozilátogató azt kapja, amit az év leginkább várt alkotásának nyújtania kell. Gy.B.(www.mozi.net)