Alkonyattól pirkadatig(1996)	www.mozinet.hu	2004.09.21. 21:38
Alkonyattól pirkadatig nem is olyan hosszú idő, mondjuk 10 óra. De ha egy vámpíroktól ostromlott krimóban kell eltölteni ezt az időt harmad magaddal, akkor lehet, hogy nem is olyan kevés. Pedig Robert Rodriguez mozija eleinte inkább egy kemény kriminek indul, semmint vámpír történetnek. A Gecko fivéreket (Tarantino és Clooney abszolút nyerő páros) a fél állam üldözi. Elvetemült bűnözők, több gyilkosság és rablás szárad a lelkükön. Ámokfutásuk utolsó állomásán majdnem lefülelik őket a zsaruk, de az utolsó pillanatban egérutat nyernek. Aztán "betársulnak" egy hitevesztett paphoz (Harvey Keitel) és annak két gyerekéhez. Az emberrablással fűszerezett furcsa karaván Mexikó felé tart, a "szabadság földjére", a körözött bűnözők gyűjtőhelyére. A határ menti kis kricsmi aztán végzetes éjszakai állomásnak bizonyul. Az ártalmatlan kamionos pihenő a naplemente után csatatérré változik. Egy horda kiéhezett vámpír veti rá magát mit sem sejtő áldozataira. A pap minden szentelt vizére szükség van, hogy legalább egy hírmondó megélje a napfelkelte életmentő sugarait. Robert Rodriguez az El Mariachi és annak nagyobb költségű újrája, a Desperado után egy remek road-movie-t készített, felfedezte a mozivászonnak a korábban tévében hódító Ross dokit, alias George Clooneyt, és testre szabott színészszerepet adott a rendezőzseni Quentin Tarantinonak. Emellett világhírnevet adott Salma Hayeknek és reneszánszát hozta a vámpírtörténeteknek. A kulisszák mögött egy-egy tanácsot biztos megosztott a rendezővel Tarantino, a Ponyvaregény és Kutyaszorítóban hírhedt alkotója, mert véres leszámolásban itt sincs hiány. Az Alkonyattól pirkadatig tulajdonképpen két mozi. Egyszer egy krimi, majd háromnegyed óra elteltével vált és horror (?) lesz belőle. Utóbbi műfaji meghatározást ugyan én erősen kerülöm, mert annyi komikus és képtelen elemmel van fűszerezve a mészárlás, hogy inkább a műfaj paródiájának tekinthető, semmint műfajfilmnek. A mozi első fele szentimentális, kissé vontatott – néhol, megkockáztatom unalmas – inkább családi dráma (a pap és családja szenvedései) és bűnügyi történet, majd a filmtörténeti Salma Hayek fémjelezte kígyótánc után (Tito és Tarantula zseniális After Dark című dalára) – amely minden szempontból minden idők egyik legsikerültebb mozis jelenete – elszabadul az említett pokol, és aki nem veszi komolyan a filmet, irtó jól szórakozik. Van itt többek között megkattant vietnami mészáros (korábbi B filmekből ismert Fred Williamson), széklábakkal felnyársalt vámpír, szentelt víz a vízpisztolyokban és több olyan eredeti ötlet, amely méltó helyre emeli a mozit a véres filmek sorában. A befejezésben ábrázolt kamiontemető pedig külön megérne egy cikket. A szereposztás parádés – itt van Rodriguez korábbi filmjeinek nem egy sztárja, többek között a sittes Danny Trejo – és érdemes a zenét is fülelni, mert több kuriózumot is tartogat. A kimeríthetetlen ötletek tárháza igazi ínyencség fanatikusoknak, úgy forradalmasítja a műfajt, hogy egyben/inkább műfajt is teremt. Bár a szerencsétlen honi forgalmazás következtében moziban lényegében bukott, de videón megtalálta a közönségét, rajongói pedig minden nehézség nélkül vették körül misztikummal és emelték be a kultfilmek szűk körébe.