Kill Bill vol.2 Filmzene |
Debi |
2004.09.16. 18:41 |
Úgy esett a dolog, hogy a Kill Bill második részéhez összeválogatott dalcsokrot elõbb hallottam, mint, hogy láttam volna a filmet. Most mondhatnám azt, hogy ha nem tudtam volna mit hallgatok, akkor is rájöttem volna, hogy ez megint egy Tarantino best of… Na nem abból, hogy Uma Thurman kapásból az elején kijelenti, hogy megöli Bill-t (amit amúgy is tudtunk már régen), hanem, mert az egész album hangulata olyan tarantino-s.
Persze ehhez kell az is, hogy az ember valamennyire tisztában legyen a filmõrült rendezõ alkotásaival és azzal, hogy a (könnyû)zene szerves részét képezi minden egyes mozijának. Legtöbbször talán azért jegyezzük ezeket meg, mert élesen elütnek a képi világtól, de ha azt mondom, hogy Tarantino-nak hihetetlen érzéke van a zene és a képek egymáshoz illesztéséhez, akkor sem tévedek nagyot.
Filmjelenteiben (ha éppen nem élõben szólal meg a zene) általában vagy bakelit, vagy kazetta a hanghordozó eszköz. CD-t nem igen láthatunk, ami érthetõ is, hiszen ezek a dalok ritkán születtek a 80-as évek után. Na, persze vannak kivételek, de az össz hangulat úgyis visszarepít az idõben. Jelen esetben pl. Ennio Morricone, vagy éppen Johnny Cash gondoskodik a biztos repjegyrõl.
Egyébként sokszor a filmszereplõk is belemerülnek egy-egy lemez, elõadó slágereinek, akár részletes elemzésébe. Lásd, pl. a Kutyaszorítóban nyitó jelenetét, ahol Madonna egyik „szûzies” számát boncolgatják, igaz nem éppen a zene szemszögébõl, de említhetnénk akár a Jackie Brown The Delphonics kazettavásárlását is. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy a Kill Bill-ben Uma Thurman, a gyilkolászásból visszavonulva használtlemez boltban akar dolgozni.
Szóval ismét kijelenthetjük azt a régen bizonyított tényt, hogy Tarantino nem csak film-, de zeneõrült is. |
Kill Bill vol.1 Filmzene |
Debi |
2004.09.16. 18:35 |
A Maverick Records Kill Bill Vol. 1 albuma többek között olyan dalokat fog tartalmazni, mint a "Bang Bang (My Baby Shot Me Down)" Nancy Sinatra-tól, az "Ode to Oren Ishii" az RZA-tól, a "Run Fay Run" Isaac Hayes-től, valamint a "The Flower of Carnage" Meiko Kaji-tól. A zenei téren mindig sziporkázó, újításoktól soha vissza nem riadó, Tarantino vitathatatlanul a legnagyobb zenei szakértő a 90-es évek filmrendezői között; ismét összehozta a múlt és a jelen dalainak tökéletes kombinációját, olyan lemezt készítve ezáltal, amelyet a rajongók semmi esetre sem akarnak majd elszalasztani. Ez már a második alkalom, hogy a Maverick Records társul Tarantino-val és partnerével, Lawrence Bender-rel, az ő "A Band Apart" névre hallgató vállalatukon keresztül, egy filmzene kiadásához. 1997 decemberében a Maverick megjelentette Tarantino hihetetlenül nagy elismerésnek örvendő sikerfilmjének, a "Jackie Brown"-nak a filmzenéjét. A filmzene, a 70-es évek R&B slágereinek gyűjteménye (Bobby Womack, Brothers Johnson, Bill Withers, Minnie Ripperton), érdekességekkel (a "Tennessee Stud"-ot éneklő Johnny Cash, egy szám Pam Grier-től, a blaxploitation királynőtől és a Jackie Brown sztárjától) és párbeszédtöredékekkel fűszerezve, azonnali sikert aratott a kritikusok és a rajongók körében egyaránt, és több mint 1,2 millió darab fogyott el belőle világszerte.
Uma Thurman Bill meggyilkolására készül Tarantino legújabb filmjében, amely egy ex-bérgyilkosnőről szól, akit elcsábított, majd hűtlenül elárult a főnöke, Bill (David Carradine). Négy évvel azután, hogy túlél egy fejlövést, a menyasszony (Thurman) felébred a kómából, és bosszút esküszik egykori mestere és az ő nemzetközi bérgyilkosokból álló haláltosztó csapata (Lucy Liu, Vivica A. Fox, Michael Madsen, Darryl Hannah) ellen.
A cd-n található összes dal elhangzik a filmben!
Tracklista
|
|