Kill Bill vol.2(2004)		2004.09.15. 21:15
A Kill Billt mindössze egyetlen dolog különbözteti meg egy B-filmtől: Quentin Tarantino. A történet, a karaktertípusok, a fordulatok mind beleillenének egy csak videóra szánt produkcióba és a színészeket is láthattuk már kevéssé igényes alkotásokban. A képek és a párbeszédek viszont magukkal ragadnak és nem mindennapi élményt nyújtanak. A folytatás elkészültével végre eldönthetjük, hogy a Mennyasszony bosszútörtének kettévágása mögött alkotói koncepció, vagy gazdasági érdek húzódott meg. A két film tökéletes egységet alkot, annak ellenére, hogy – ahogy az első részben is – Tarantino gátlástalanul váltogatja a stílusokat. Ha úgy érzi, színesből fekete-fehérre, szélesvásznúból tévéképarányra vált, ahogy egy Johnny Cash számot is minden további nélkül átúsztat egy Morricone-klasszikusba. Valószínűleg mégis jól jártunk a film két részre szakításával. Tarantinónak így ugyanis (azon túl, hogy filmjét még töredezettebbé tehette) a második rész elején lehetősége akadt egy olyan megoldást használni, amit eddig csak a legelvakultabb szerzői filmesek engedtek meg maguknak (pl. Godard), de talán még ők sem ennyire szélsőségesen. Uma Thurman egy vetített háttér előtt vezetett autóból elmondja, hogy miről szólt az első rész és az emberek mit mondtak róla. Moziban vagyunk, filmet látunk, mondja a főhősnő, Tarantino pedig számos műfaj kellékét nyeli el, hogy aztán egy SAJÁT filmet csináljon belőlük, amelyben teljesen jól megfér egymás mellett a texasi kalap, az élve eltemetés, a szamurájkard, az igazságszérum és a fehér szakállú kung-fu mester. A második rész kicsit lelassul az elsőhöz képest, egy hajszálnyival az időben is kevesebbet ugrál a történet, Mennyasszonynak és Billnek pedig háromszor is megadatik, hogy viszonylag nyugodt körülmények között beszélgessen egymással. A bosszúhadjárat két férficélpontja, Budd és Bill karaktereit Tarantino jóval ellentmondásosabban rajzolta fel, mint a korábbi ellenfelekét, egyik percben egyenesen sajnáljuk őket - aztán már kevésbé, mikor előhúznak egy mocskos trükköt a Mennyasszonnyal szemben. Elle Driver jelleméhez nem rak hozzá túl sok újat a rendező, az első rész zseniális belépőjét (nővér-uniformisban a kórház folyosón) kár is lett volna elrontani. A második rész a férfi ellenfelek filmje. Az elsőben a férfiak csak asszisztáltak a nők küzdelméhez, a Crazy 88 csapata csupán egy akadály volt, amin át kellett lépni, O-Ren Ishii jobb keze is nő volt, a spéci láncos-buzogánnyal csodákra képes Gogo. Bill-lel szemben a Mennyasszony – nevének megfelelően – tényleg nőként szerepel, kettejük viszonya nemcsak két halálos ellenség viszonya, de egy férfié és egy nőé is. Bill minden szempontból a tökéletes ellenfél. Nemcsak a mestere, a szeretője, a főnöke volt hajdanán főhősnőnknek, de még gyerekének apja is, sőt csakúgy, mint Tarantinónak, neki is van stílusa. A rendező a második epizód bemutatójához közeledve azt nyilatkozta, hogy a történet folytatását is tervezi. Az első részben elsőként (a történetben másodikként) elintézett Vernita Green kislánya áll majd bosszút a Mennyasszonyon, miután felnőtt. A Kill Bill filmben/filmekben az a jó, hogy akkor is lehet folytatni őket, ha már úgy tűnik, hogy tökéletes a lezárás. Csak egy Tarantino kell hozzá, aki felszedi az elvarratlan szálakat. Böszi(www.mozinet.hu)